Bevetetés
Fontos előre leszögeznem, hogy cikket nem szakembereknek, hanem közembereknek írtam. Olyanoknak, akiket érdekel a művészet, és szeretnének még egy festőt megismerni. Mindezt olyan nyelvezettel, ami könnyen olvasható.
Életrajzi adatok
- Budapest, 1922 – megszületik
- 1945-1950 – Magyar Képzőművészeti Főiskola
- Egyéb tanulmányok: Olaszország, Franciaország, Hollandia
- Jelentősebb önálló kiállítások:
- 1978 – Műcsarnokban
- 1982 – Münchenben
- 1984 – Amszterdamban
- Díjak
- 1953, 1955 – Munkácsy-díj
- 1995 – Pro Urbe, Budapest
- 2002 – Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt
- Budapest, 2005 – elhalálozik
Iskolás évek
Mácsairól már középiskolás korában kiderült, hogy jelentősen jó rajzkészséggel rendelkezik. Apja rőfösinas (rőfös = szövetkereskedő) volt Nagyváradon, majd Mácsán nyitott saját boltot. Az ő javaslatára vette fel a Mácsai nevet a Lustig helyett.
A Markó utcai reáliskolába járt, ami egy rajz centrikus iskola volt. A Bolyai iskola mellett járt az Örkényi-Strassser szobrász féle esti rajziskolába és megfordult Molnár C. Pál műtermében is. Eredeti szakmája litográfus, kőrajzoló, amit a Révai Nyomdában tanul meg.
1943-ban katonai bevonulót kap, de 1944-ben menekülővonattal megszökik és Budapesten bujkál. A cerúzát a háború alatt sem teszi le. E tájt katonai témákat, mezőket és vasút állomásokat rajzolt. Kereset kiegészítésként pedig hamis papírokat gyártott.
1945-ben a Képzőművészeti Főiskolára kerül, ahol együtt tanul: Bér Rudolffal, Tamás Ervinnel, Schéner Mihállyal, Papp Oszkárral, Hegyi Györggyel, Csernus Tiborral, Ország Lilivel, Scholz Erikkel, Sugár Gyulával, Konok Tamással, Csanak Évával. Tanárai Szőnyi István, Barcsay Jenő, Füst Milán, Cs. Szabó László és Rabinovszky Máriusz voltak. Osztályvezető tanára Bernáth Aurél volt, akivel nem volt jó viszonya. Emiatt később ott is hagyja a főiskolát a vége előtt egy évvel.
Aranydarázs
Érdekes, hogy Mácsai 17 évesen már milyen jó rajz készséggel rendelkezett. A darázs “szőrős” testének puhasága szinte a képről érezhető. Ízelt lábai és erezett szárnya rendkívül apróságit mutat.
A felrobbantott Lánchíd
1945-ben a Nácik által felrobbantott Lánchidat ábrázolja Mácsai. Érdekes, hogy azt a ceruzát amivel ezt rajzolta 2001-ben Budapesten, a 20. század érdekes tárgyaiból megrendezett kiállításon viszont láthattuk.
Szocreál sikerek
Az 1950-re egyedüli hivatalosan elismert stílusirányzat a szocialista realizmus lett. Ebben ért el sikereket Mácsai. Tagja lett a Képzőművészek szövetségének. Ezen periódusában kapott két Munkácsy-díjat is.
Breznay József és Mácsai István – Aratósztrájk
Érdekes lehet, hogy miért van ennek a képnek két mestere. Abban az időben divatos volt, hogy két művész össze ál és egy közös képet fest. A képet érték kritikák, mivel sokak véleménye szerint nem volt elég tárgyilagos, de összességében nagy sikert aratott a festmény. A festmény az első itthoni szociális összecsapást jeleníti meg.
A szuhakállói bányászok megmentése
Erről a képről a monográfia nem ad semmilyen magyarázatot, viszont annyira megfogott, hogy muszáj voltam betenni a cikkbe. A kép a 1952-ben megtörtén szuhakállói “Winter bánya” vízbetörést örökíti meg. Alapjáraton kedvelem a sok alakos kompozíciókat, viszont itt nem ez, hanem a fényjáték fogott meg igazán. A fény ahogy visszacsillan a vízen valami fenomenális, az árnyékok nagyszerűek. Érdekes, hogy később Mácsai a képein akár teljesen is elfogja hagyni az árnyék használatot.
Csak Mácsaisan
Mácsainak sosem volt kedves a szocreál, igaz sikeres volt benne, de még sem kedvelte. 1957-ben megteszi első Párizsi útját, ahol analitikusan vizsgál klasszikusokat. Ez sarkalja arra, hogy kifejezze egyéniségét, ez lesz rá jellemző egész pályafutása során. 1959-ben megnyitja az új évtizedet és létrejön a “Mácsais” stílus. A nonfiguratív irányzatokat nem kedvelte, expresszív, dekoratív és egyszerű akart lenni
Csendélet rákokkal
Az 1959-es festmény volt az, ami áttörést eredményezett a festőnek a munkásságába. Mácsai ekkor mélyponton volt, mind anyagilag, mind szakmailag. Kereste az útját, amit mi is sokszor csinálunk az életben. Ezzel a csendélettel született meg a saját stílusa. Színes volt, modern volt, egyszerű volt, de részletes is volt. Én ebben a képben még érzem, hogy Mácsai ekkor kísérletezi ki ezt a stílust.
A csirke
Ez a mű az, aminél már szerintem kicsit megérett a stílus. Igaz csak egy év telt el a “Csendélet rákkal”-tól, de én mégis egy erőteljes fejlődést érzek az ecsetkezelésen. Mintha sokkal inkább passzolna ehhez a stílushoz. A festmény egy levágás előtti csirkét ábrázol, aki ki van kötözve, ezért nem tud tenni semmit sorsa ellen. A csirke “arckifejezésén” látható a szomorúság és a beletörődés.
Első önálló kiállítás
Az első önálló kiállítását 1960-ban tartották a Csók Galériában, ez viszont még nem hoz sikert a festőnek. Mácsai szerint ez azért volt, hiszen itt még a kiállítás anyagában inkább a szocreál korszak volt a jelentős. Vélhetően jól gondolta ezt, hiszen ebbe a “Mácsais” stílusban merül el méginkább
Kitartás
Mácsai első igazi műterme a Belgrád rakparton volt a Dunára néző kilátással, innen is a kék szín, ami annyira jelentős az életműben. Mácsai a kiállítást követően újabb külföldi tanulmányokat hajt végre Párizsban, Londonban, Olaszországban és Amszterdamban. A tanulmányi utak hatására erősödik magabiztossága. Képeiben egyesül a részletérzékenység és a nagyvonalú kompozíció.
A budapesti utcák és bérházak belsejei válnak Mácsai kedvenc helyszínévé. Sokszor komponál ezen helyekre állatokat, akik igazából nem is illenek a környezetbe. Az összhatás mégis jelentős.
A pesti témák mellett nagy szerepe van a protréknak is ebben a korszakában, akárcsak később. Véglegessé válik még másik két téma is a város látkép és az akt.
Háború
Ezen a festményen egy csomó családi emléket halmoz fel a festő. Olyan, mintha egy bomba csapódott volna az emlékekkel teli házba. A macska is egy ilyen emlék momentum, az állat a nagyapai udvaron lakó macska, aki elvesztette a fél szemét.
Az oroszlán
Ez Mácsai egyik, hanem a legismertebb képe. Jelentése, hogy a halálos veszély akárhonnan megtalálhat minket. Senki nem gondolná, hogy egy oroszlánnal fog találkozni a gangon.
Második és harmadik kiállítás
A második kiállítás anyaga a már fent említett képek egyvelege ez már vált ki reakciókat a kritikusokból és vitákat eredményez. A második kiállítás követően, 1966-ban amerikai tanulmányi útja megint megerősíti abban, hogy jó úton halad.
Harmadik kiállításán 1973-ban már botanikai csendéletek, olasz és kanadai városképek is szerepelnek. Festészete tisztább és egyszerűbb lett, ábrázolása megőrizte természetelvűségét, de összetettebb lett.
Harmadik kiállításán megjelent Bernáth Aurél és így fogalmazott:
“Gratulálok. Fiam, maga ott talált aranyat, ahol senki se kereste!”
Vili bácsi
Tipikus Mácsai portré. Értelme van a tekinteteknek, az arcra pedig minden kiül. Szinte látjuk az egész életét az alanynak. Külön érdekes, hogy a háttér színe azonos a szemmel.
A velencei Szent Márk tér
A festményt Olasz tanulmányára vezethető vissza. Számomra valahogy ez a miliő nem illik Mácsai festészetéhez, érezni a képen, hogy idegen számára ez a terület. Pesti látképein szerepel egy életérzés, ami ezen nincs meg. Nincs rosszul megfestve a festmény, sőt! Valahogy mégis idegen, vagy direkt érződik belőle az üresség?
Dunaparti vénusz
Ezen az akton nagyon érezni egy kecsességet, ahogyan a női alak és a háttér össze van komponálva az valami fenomenális. Az alak kissé világít a háttérből, még az akt melegebb színtónusú, addig a háttér hűvös.
Városi intimitás
Mácsai a hetvenes évektől nagy fejlődésen megy keresztül: Finomabbak a fények, lágyabbak a kontúrok, világosabbak az árnyékok. A portrék leginkább féloldalasak, rövidültek, háromnegyedes nézetben vannak. Bujkáló árnyék simítja az arcokat, reflexek jelennek meg és furcsa ellen fények.
Állandó témájává válik a nagyváros intim részleteinek bemutatása. Valamint azon képek is amik filozófiai tartalmat rejtenek a festményekben.
Nagymama
A már említett intim város jelenet. Az idős hölgy éppen a gondolataiban van elmerülve, miközben a tavaszi napos, de még kissé hűvös időben friss levegőzik. Arcán egy keserédes félmosoly látható, vélhetően egy szép emlék elevenedik fel benne, de az emlék már csak emlék.
A karácsonyfa
Nem tudom miért, de számomra ez a festmény szinte már-már foto-realisztikus. Élőben nem láttam még a képet, viszont így fotó alapján én könnyedén fényképnek nézném. A festmény jelentése számomra a társadalom vallástól való eltávolodása, a kereszténység már csak egy kidobásra ítélt eszme. Ezt néha elővesszük, néha pedig semmibe vesszük.
Régi nagymesterek újra töltve és Coca-Cola
Mácsai a 1980-as években régi nagymesterek képeiről szedett le elemeket és tette bele egy tőlük teljesen idegen környezetbe. Ilyen helyszín volt a budapesti utca, egy romos épület és az ürömi országút.
Ekkor tájt kezd el a nagyvárosok részleteire ráfókuszálni, mint ablak párkányok, belső omladozó tűzfalak. Ez időben sokan emlegetik Budapest festőjeként.
A festő élete végéig ezt a két témát és a korábbiakat ismételgette. Élete végéig dolgozott 2005-ben sajnos lehunyt.
Téli vadászat
Pieter Bruegel – The Hunters in the Snow című festményéről származnak a vadászalakok, akik most nem a havas erdőket, hanem Budapest utcáit járják.
Coca-Cola
A festményen a Coca-Cola jelenik meg összehorpasztva és az utca szegélyéhez hajítva némi cigi csikk és lerakodás kíséretében. Ez talán a tömeg termelésre hívja fel a figyelmet, ami az emberiségre és magunkra is káros hatással van.
Összefoglalás
Tehát ő volt Mácsai István festő. Már a középiskolában felismerték tehetséget. Élt szökevényként Budapesten iratokat hamisitva. Szocreál festőből „Mácsais” lett. Budapest festője, aki időt utaztatta a régi nagymesterek karaktereit.
Ez a cikk nem jöhetett volna létre a Szabó György által készített monográfia nélkül. Ebben a könyvben sokkal részletesebben beszélnek Mácsairól és idézetek is vannak tőle az életéről. Az egész kicsit riport szerűen van megírva.
